Sokszor van olyan érzésem, amit a Blahalousiana együttes úgy fogalmaz meg az egyik dalában, hogy “megint meztelenre beszéltem magam”. Az önállítás projekt ennek az érzésnek egy elég direkt vizualizálása.
Az érthetetlen monológ, kísérleti zene, és a szinte teljesen meztelen test kombinációja, a felesleges fecsegésben “nyitott könyvként” előtárulkozó védtelen énemet festi le.